Unalmas perceim ...
|
|
|
Életem napjai, meg mindenféle bizbaz!
ARCHÍVUM
2006. július 2006. április 2006. március 2006. február 2006. január 2005. december 2005. november 2005. október 2005. szeptember 2005. augusztus 2005. július 2005. június   Kedvenc blogok: Zsu Myra Chipie Spang Linkelj!:)  
  
|
2006. július 14., péntek
Köszönhetően a vezetőség rugalmasságának és méltán híres következetességének, úgytűnik pár pillanatra sikerült kiszakadni a monotonitás sötét masszájából.Bizonyítván hogy létezik még ennél a cégnél olyan ember a vezetőségben aki bízik abban, nem vagyok teljesen használhatatlan.Sajnos az aktuális áthelyezésem csak erre a hétre szól.Ami ugye órák leforgása múlva már csak kellemes emlék marad.Sebaj, úgy fogom fel a dolgot mint vmi szabadságolás.Aztán a következőkben meg erőteljesen reménykedek, hogy a továbbiakban is bizalmat szavaznak nekem, s rámbíznak valami komolyabb agytevékenységet igénybevevő munkát.Merthogy ez a hét jó volt mindenféle következtetések levonására amikkel kapcsolatban egyébként se nagyon voltak kétségeim.Nem teljesen konkrétan, de gondolok itt arra, milyen munkákat vagyok képes hiba nélkül, az átlagosnál picit gyorsabban elvégezni. 2006. április 20., csütörtök
Valamilyen ismeretlen eredetű anomália arra késztetett hogy megigyak délután (koraeste?) ilyentájt egy háromazegybe kávét.Mellesleg kisütött a nap is, aminek azért örülök mert kedvesemnek valószínűleg (buzdító szavaim mellett) ez az egyetlen dolog amibe kapaszkodhat a szörnyűségesen szar nap c. hősköltemény keményfedele felett.Ha a sors is úgy hozza, s nem lesz fáradt, a ma estét együtt töltjük, s egymást ölelve merülünk édes álomba.Erre most kiemelten szükségem volna.Alapból a legjobb a szitu mikor némacsendben, puha ágyban círogatjuk egymást, de a mai napon fokozottan kívánom a dolgot.Nem mintha ez a nap szarabb lenne akármelyik másiknál.Csakúgy, merazjó...! Mellesleg ma csináltattam webkártyát, jövőhéten érkezik is.Innentől nyitva az interneten való lemezrendelés lehetősége.A hangfalprojekt meg szünetel anyagi okok miatt :( Valaki megdobhatna pár millióval, JÓ?!:P peace 2006. április 6., csütörtök
Tudnillik ma megvettem a leendő hangfalaimba bekerülő 30 centiméter átmérőjű mélytartományban tevékenykedő hangszórókat.Minek szaporítsam a szót?Úgyvélem rendkívűl nagy teljesítményű dolgok vannak készülőben...Később talán többet is erről, majd ha elkészültek/lesz több időm/kedvem/x. 2006. március 23., csütörtök
Ez egy meglehetősen szar nap.Gondoltam hogy bőven lesz még ilyen, hisz attólmég hogy egy álom teljesül, a gonosz manók nem tűnnek el.Csupán elbújnak.Megbaszhatják magukat amiért csak ilyen rövid időre akaródzik elbújniuk.Most hogy előkerültek, megint dobálják rám apró kis szarcsimbókjaikat.A nap kezdődött a szokásos felkeléssel, amit annyira utálok, hogy nagyon.Alapból.Aztán ha még kedvesem is ott fekszik, akkor meg aztán méginkább.Na, ez olyan volt.Utáltam ma bent lenni munkába.Nem esett jól az ebéd sem, megint otthagytam a felét.Aztán mielőtt indultam be, beszéltem Edinával.Megy a Depoba adatrögzítőnek.Hát akkor a kurva anyátokat felső vezetők, hogy nem engem...De komolyan, dögöljenek meg mind!Persze mikor beértem, az Elektronba nem volt semmi, ami kellett volna.Aztán kaja mekibe (szarabb volt mint valaha), persze megérdemlem, miért ne érdemelném?Balázzsal jöttem haza, még volt némi remény bennem hogy nem lesz nagyon szar a nap vége.De!Drágám szarul van, nemjön.Beálltam kedvenc lemezjátszóim mögé, az se ment.Pedig tegnap nagyon ment (überriszpekt GT!).Most meg FOS.Jaés Spang is eltűnt, baszik rám. Tehát most kb. mindenki meg minden ellenem van. AZBESZT! 2006. március 18., szombat
Egy álom megvalósult ... Nos jól látod, nem szoktam címet adni az írásaimnak, de ez most egy különleges alkalom.Mert mint ahogy a cím is elárulja, beteljesült egy álmom.Egy álom ami régóta visszajárt hozzám éjszakáról éjszakára.Nemrég említettem hogy találtam aproneten egy jónak látszó párost*.Mint utóbb kiderült, nem csak látszólag volt jó.Kedd délután elmásztam a XI.ker Rahó u. 10.-be és megvizsgáltam közelebbről a ketyeréket.Első ránézésre kopott, öregecske szerkezetnek tűntek, de mikor kipróbáltam őket, rákellett jöjjek vmire.Méghozzá arra hogy a csúf külső erős és pontos motorokat takar.Igy történt hogy felkerestem hitelezőmet, s pénteken délután már az elegendő összeg birtokában vettem az irányt - ezúttal egy négykerekű s annak pilótájának** támogatásával - a Rahó utcába.Rövid beszélgetés a tulajjal, majd a lehető leggyorsabban irány kedvenc szobámba.Eltartott egy darabig amig kiagyaltuk hol legyen a szett, aztán harcoltam egyet az összerakással, de úgy 11 óra magasságába teljes volt a kép, a rendszer működött. Azót jópár lemez felkerült már, de még mindig nem sikerült teljesen feldolgozni a tényt, végre sikerült véghez vinni egy dolgot, amire már évek óta vártam.A kép most mondhatni teljes.Apróbb negatív tényezők ugyan jelen vannak, de lényegében kijelenthetem : boldog vagyok.Megvan minden amire szükségem volt.S hogy ezután mi következik, ez csak rajtam múlik.Én pedig nem leszek rest, ezt megígérem magamnak! Yea! * - Technics SL1210 MKII ** - fater 2006. március 13., hétfő
Időközben - nemtudom hogyan - eszembejutott a zenekar neve : Soupshop.Másrészről meg most először tapasztalom milyen az mikor az ember olcsón szeretne hozzájutni valami használt cucchoz.Sikeresen végigböngésztem az összes magyarországi apróhirdető oldalt, s arra jutottam, hogy 90%-uk egy rakás szemét.Végülis aproneten találtam meg amit akartam.Holnap derül ki hogy tárgyalóképes-e a kínáló fél... Technicsre fel!:D 2006. március 1., szerda
Mikre képes az ember unalmában?Én speciel előrángattam merevlemezem mélyéről néhány régi kedvencet.Konkrétan másodjára hallgatom a Bad Religion - Stranger Than Fiction-t.Iszonyat emlékek törnek rám megállíthatatlanul.Azt hiszem kurva nagy köszönetet mondhatok az akárminek (vki istennek hívja, én nem hiszek ilyesmiben) hogy részese lehetem élőben egy ilyen koncertnek.Kevés pozitív szigetes élményem egyike közé tartozik.De ez legalább nagyon pozitív.Még úgy is, hogy utánna egy kisebb koncerten (iszonyatosan szar érzés hogy nem emlékszem a zenekar nevére, ígérem ennek utánna fogok járni) kifordult a térdem.Öröm az ürömben, miután kihoztak a meglepően jófej biztonságiak, a koncert végeztével odajött az egyik szervező és megajándékozott egy cd-vel. Újra itt vagy valami ilyesmi.És megkell mondjam őszintén, ez nem egy olyan mindent felkavaró, nedves-bugyis, női sikongatásos visszatérés.Sőt, ez egy ilyen nyögvenyelős dolog, leginkább kényszerből.Merthogy kurvára unatkozom.Lehetséges hogy Gáborka felnőtt és az évek során hozzászokott a mindennapi robotoláshoz?Akárhogyis van, most itthon fetrengek betegen, s azok a roppant izgalmas tevékenységek amik eddig minden igényeimet kielégítették, most teljes mértékben csődött mondtak.Alábbhagyott a zeneletöltés és rendszerezés, a monotonitás vasökölként csapott le, s nyomta el a bennem rejlő fanatizmust.Elmúltak már azok az idők, mikor az addikt beteg nyáladzó szájjal várta mikor vált az óra mutatója 17:59-ről 18:00-ra, hogy aztán következhessen egy masszívan kurva anyázós és mindent szidós fél óra a freestart kontra 56k modemmel való kapcsolódás jegyében.Ezután pedig következhessen a reggelig tartó billentyűcsapkodás, userek mindennek elmondása, s a véget nem érő fanatikus zenekutatás/letöltés.Nos igen, ma már csak egy klikkelés az, ami akkoriban még halovány jövőkép volt.Álmodni se mertem volna, hogy 2 tracknél több lemászik egy éjszaka.Most meg jót röhögök ezen.A régi szép időkön... De ne kanyarodjunk el, a hangsúly itt most azon van, miért is kell nekem unatkoznom.A tény az, hogy az utóbbi 3 hét a legnagyobb jóindulattal is csak rettenetesen szarnak nevezhető.A remekül eltöltött kéthetes szabadságból való visszatéréskor azzal fogadtak, hogy áthelyeztek egy másrik részlegre, adatrögzítés céljából.Ám legyen, az ilyesmi mindig is közelebb állt hozzám mint dobozokat cipelni soko-ban módjára a raktár A pontjából a B pontjába.Ám az öröm (üröm?) nem tartott sokáig, kedd délután jelezték hogy találtak mégjobbat számomra.Abban a megtiszteltetésben lehet részem, hogy csatlakozzak a cég egy olyan részlegéhez, melyet sokan csak úgy hívnak: 'A Csomagoló'.Kedves dolog egy ekkora cégtől hogy mozgássérült és fogyatékos embereket alkalmaz, ezzel nincs is semmi gondom.Bár azt gondolom nem kell említenem, hogy ez a humanitárius hozzáállás nyilvánvalóan a vezetőség pénztárcájának tartalmát gazdagítja, de legyen, nézzük a dolog pozitív részét, dolgozhatnak ők is emberként.A negatív része a dolognak az, hogy számomra ez a munkakör leginkább megalázó.Becsülöm ezeket az embereket, hogy napi 4-8 órában képesek a legmonotonabb munkát végezni.Én képtelen vagyok rá, s leginkább kurvára nemis kéne hogy ezt csináljam.De sajnos valaki ott fent nemszeret.Láttunk már ilyet, ugye? Perszehogy.Maszekok vagyunk, rabszolga kussol és csinálja.Hiszen mindenki pótolható, mindig jön egy másik balek akit újra és újra meglehet alázni mielőtt bedobja a törülközőt.Nade nemakarok belefutni ebbe a körbe, nem mondok újat azzal, hogy ez nálunk Magyarhonban rengeteg helyen igy működik.Szóval újfent visszakanyarodva a fővonaloz, ez a kitüntetés leginkább meglepő volt, később aztán destruktív.Először csak 2 napig kellett betegszabira mennem, mert a torkom rakoncátlankodott.Aztán még egy hét a brazil gépsoron, s mostmár egy egész hétre van szükségem hogy megpróbáljak meggyógyulni.S mostmár körbeértünk, tiszta a kép miért ülök itthon, miért unatkozom elcseszettül, s miért rinyálok megint blogban. És ennyi is, mert ez kifárasztott jól.De mégmielőtt abbahagyom, csak annyit.Nagyfel Myrának a 'Mai szemmel' bejegyzésért.Nem ragozom miért, azért amiért.Bump! 2006. február 1., szerda
Cigányasszony kontra Fido kutya, avagy a tegnap esti történések.Kedvesemmel elmentünk megnézni a Narnia Krónikái című remekművet (na azért az nem).Kedvenc plázám ezentúl méginkább kedvenc lesz.Történt ugyanis, hogy a kijárat felé közeledve, egy méretes pálma növény szerűségre pucsítva végezte NAGY dolgát egy roppant méretes seggű cigány asszon'.Éljen az emberi kultúra, mondom én, majd a kutyánk rátesz egy lapáttal.Mert történt ugyanis, hogy kb. 1 órával ezelőtt nyavajogni kezdett valamiért.Épp (egy) mással voltunk elfoglalva, igy elintéztem egy 'kussoljmárnehisztizzél' kiáltással.Aztán mivel dolgom akadt, megközelítettem az illemhelységet, ami meglepő módon foglalt volt a kutya álltal.Na nem ült a wcre, de legalábbb a lefolyó felett engedte el kisdolgát.Hogy ki mit szűr le ebből, az a maga dolga.Szerintem a kutya jóval intelligensebb akármelyik cigánynál :] 2006. január 31., kedd
Kerek egy esztendő.Ezt, vagyis inkább egymást ünnepeltük a hétvégén kedvesemmel.Szombaton ő lepett meg engem vacsorával, majd Vasárnap én őt. Már megint rákellett döbbenjek, mennyire házias barátnőm van.Diós pulykamell rizs körettel.Ez volt a főétel, majd desszertnek gesztenyepüré.Bár vele nem tudtam teljes mértékben elhitetni, de mindkettő roppantmód ínyemre volt.Ezen az estén még egész jól sikerült eltalálni a főételhez illő bort.Nem túl testes, félédes Szürkebarát a Varga pincészetből.A Vasárnap totálisan ki volt centizve.Délutánig fetrengtünk az ágyban, majd kedvesem kapdova elszelelt, mert találkozója volt Spangal.Egyedül maradtam, igy engem ért a megtiszteltetés hogy elmosogassak.Majdezután rohanás haza.Útközben bevásárlás, instrukciók telefonon való átvétele, majd a tervezettnél 1 órával később hazaérkezés.Minden nehezítő tényező ellenére sikerült időben elkészülni mindennel.Nemlehetabbahagyni csirke, majd kreativitásnak és időhiány következtében egy Vienetta 'fagyitorta'.A bort ezen az estén melléválasztottam kicsit a Tokaji Furmint személyében. Lényegében : remekül éreztük magunkat mindkét este.Jó volt kicsit felidézni hogyan ismerkedtünk meg, hogyan alakultak a dolgok.S most így egy év távlatából? Még mindig szeretem.Persze voltak gondok, mint minden párkapcsolatban, de azthiszem ezeket sikerült egész jól megoldani. Kicsit méltatlannak érzem ezt, vhogy nincs bennem azaz írhatnék.De ezt leginkább annak lehet betenni, hogy hamarosan kezdődnek a vizsgák, s nekem már 2-3 napja tanulni kéne...na ez szopás! 2006. január 21., szombat
Az utóbbi időben akárhányszor próbálkoztam blogírással, végül mindig arra a következtetésre jutottam, túlságosan nagy a káosz a fejemben ahhoz, hogy értelmes (v. akár értelmetlen) mondatokat logisztikázzak pontos egymásutánba.Szinte megmagyarázhatatlan miért tanyázik fejemben e káosz.Vannak halovány foltocskák, melyek arra utalnak, tálán mégiscsak van megoldás betegségem orvoslására.A dolog ott kezdődik, hogy szép listát készítek.És igen, itt az a pont ahol feladom.A lista elején rögtön egy olyan probléma szerepel, melynek megoldásba olyan és akkora mennyiségű energiát kéne befektetnem, mely jelenleg nincs a birtokomban, s ha lenne is, nem ezen problémára szeretném fordítani.Csak hogy még viccesebb legyen a dolog, elneveztem ezt a problémát 'Ördögi Kör'-nek.Magyarázz el vkinek vmit, méghozzá úgy, hogy ne kelljen megint olyan kompromisszumokat kötni, melyek számodra nem előnyösek.Tedd úgy, hogy aztán se te, se a másik fél ne érezze magát kellemetlenül.Lehetetlen.Viszont az lehetséges, hogy megváltoztam, s a korábbinál több önzőséget gyüjtöttam már amúgyis velejégi romlott lelkembe.Akárhogy is, de már nem akarok megoldani vmit úgy, nem akarok igazat adni vkinek úgy, hogy később aztán rádöbbenjek: bazmeg már megint úgy adtam igazat hogy nekem volt igazam.Létezik olyasfajta emberi perverzió, mely abból meríti élvezeteit, hogy mások lelkébe tapos jól.Ez az, amit mostantól fogva nem szeretnék szenvedő oldalról megtapasztalni.Sőt, ha őszinte akarok lenni (s ez némileg arra enged következtetni, hogy nem vagyok teljesen gonosz) a másik oldalról se szeretém érezni a dolgot.Nem hagyom hogy a sötét oldal rámtegye kezeit (hahh!). Szóval, magyarázd meg bajodat úgy, hogy az kielégítse mind kíváncsiságát, mind perverz, öntelt lelkét, s mindeközben maradj büszke ember, kinek nem kell engednie saját igazából.Ez szinte lehetetlen feladat, s mérlegelve esélyeimet, inkább a homokba dugom fejemet.Ha ez olyan fontos, talán megoldódik a másik oldalról.Bár kötve hiszem, de talán mindenki képes levetkőzni egoját, s belátni hibáit... Inkább olyan dolgokra koncentrálok, melyekben azt a kevés boldogságot lelem, ami megadatott nekem ezen a mocsadék világon.Nem egészen 8 nap múlva 1 éves évfordulónkat fogjuk ünnepelni kedvesemmel. Azt hiszem, ezt leszámítva, kevés olyan dolog van amiben örömömet lelhetem. Az ember változik, barátok jönnek, s mennek... [Másrészről : kezdek kurva éhes lenni, úgyhogy rendelek kaját MOST!] piszes 2005. december 31., szombat
Hogy ki is Spike Spiegel?Mivel folyamatosan időhiányban szenvedek, első körben dobok egy LINK-et. Másrészről, Ő egy anime sorozat (készült egyébként egy egész estés mozi is) főszereplője.Fejvadadászosos :) Akinek egy picit is húz a szíve az anime csodás világa felé, annak mindenképp ajánlom! Mellesleg, BUÉK mindenkinek! 2005. december 25., vasárnap
A remek hangulatban eltelt szenteste befejezéseként kedvenc ebünknek újabb rohama volt.Nem vagyok hívő, de mivel vkinek címezném üzenetemet, megszólítottként szerepeljen itt most X. Kicsit sem kedves X, A jó édes anyádat hogy pofánkba csapsz egy újabb aprócska jókedvre derítő csomagocskát. Ha van lábad, kívánom hogy rohadjon tőből lefelé iszonyat tempóban! 2005. december 24., szombat
Nem akartam írni a karácsonyról.Most mégis írok, mert ez egy rendhagyó karácsony.Először érzem igazán azt, hogy ez már nem az az igazi karácsony ami eddig volt.Remekül lehet kattogni rajta, vajon mi az oka ennek. Bevallom, egész héten filóztam a dolgon.Terítéken volt az koromtól kezdve egészen a családi körülmények megváltozásáig minden.Úgy 4-5 évvel ezelőtt kezdődtek a változások, amik mostanra erőteljesen karácsony romboló hatást fejtettek ki.Nincs már meg az a régi hangulat, a testvérek közelsége, az a szűk családi kör ami megadta az ízét a dolognak.Nővéreim külön ünneplik a szent estét, ki-ki párjával, saját fészkében.Talán itt volna az idelye hogy átértékeljem a dolgokat, s megpróbáljak énis felnőttként tekinteni a karácsonyra.Fura érzés, hogy már nem várom izgatottan, mikor csendül fel a csengő hangja. Gyerekként minden szebb volt, minden mögött látni véltem valami csodálatos, kézzel meg nem fogható varázslatot.Mostanra eltűnt a varázslat, csak a piszkos igazság maradt.A médiából folyó ocsmányság, mely karácsonykor méginkább arra próbál rávenni, kétkézzel szórd a pénzed mindenféle értelmetlen szemétre.Úgyérzem mint máskor, most se sikerült hatnia rám.Értelmes és kifejezetten hasznos ajándékokat szervíroztam szeretteimnek.Talán az ajándékozás öröme az egyetlen, ami még mindig megvan.Látni a fényesen csillogó szemeket, a boldog arcokat mikor megpillantják ajándékukat. Akármennyire is érzem a karácsonyi kedv hiányát, azért ez az ünnep lényegében arról szól, hogy együtt legyen a család békében, szeretetben, NYUGALOMBAN.Leszámítva a szokásos, mindenhol előforduló, úgynevezett karácsonyi civakodásnak nevezett dolgot, azt hiszem egészen rendben van a dolog.Kicsit lassabban folynak a dolgok, kicsit öregebben lettünk, de ez még mindig a mi karácsonyunk. Békéset Mindenkinek! 2005. november 22., kedd
Ez nem ám egy halott blog, csak 'átmenetileg' erősen időhiányban szenvedek.Vizsgák, munka és kedvesem.Ezen három dolog teljes mértékben lefoglalják minden időmet.Türelem olvasóim (hahh), hamarosan/soká visszatérek ... peace 2005. október 19., szerda
Hétfőn egyik (unalmas) óra közben rámjött hogy blogolni kéne nagyon.Ez lett belőle. Október 17. Egy egész hét pihenés után újra belevetem magam a szürke hétzkönapokba.Ibolyámmal együtt töltöttünk néhány napot sógoromék Balatonboglári telkén.Az idő túlnyomórészt nyugodtan telt.Azért túlnyomórészt, mert bár legfőbb célunk a pihenés volt, s ebből következően a stressz gyökereiben való elpusztítása, mégis voltak olyan pillanatok, mikor erősen egymás torkának estünk.Legnagyobb sajnálatomra sikerült a lehető legdurvábban előcsalogatni aktuális kedvenc témánkat.A következmények: egymás torkának még véresebbre harapása, apró tőröcske mélyre szúrása szív tájékán, rövid de annál inkább aktív sírdogálással fűszerezett kiakadás, majd a vígasztalás.Ilyenkor, mikor visszagondolok és megpróbálom ''elemezni' a történteket, csak reménykedem hogy neki is hasonló gondolatai vannak ezzel kapcsolatban most (és mindig).Úgy értékeli ezeket az eseményeket, mint egy egy szokásos veszkedést, s elfogadja az utánna következő magyarázatot.Igazából - ha magamba tekintek - látom hogy ez most kicsit más volt mint a többi.Hogy miért is?Felgyülemlett bennem a feszültség, amiért - ha nemis is tudatosan - őt okoltam...Nem akartam forró vízként rázúditani, mégis mikor egymásnak feszültünk, szinte gátlástalanul vágtam arcába sérelmeimet.Bár szinte teljes mértékben tisztában volt ezekkel, mégis a lehető legérzékenyebben reagált rá.Rettenetesen szarul éreztem magam.Néha miért viselkedünk állatként, s bántjuk meg azt a legkönyebben, akit a legjobban szeretünk?Mert már ismer minket, mert megtehetjük?!Még most is lelkiismeretfurdalásom van emiatt, pedig már jópár napja a történteknek.Azóta már talán ki is engeszteltem..talán... Ez volt akkor, most pedig már túlvagyunk egy szülinapon is.Édes egyetlen virágszálam a tegnapi napon betöltötte 21. életévét.Megleptem egy garbóval és egy doboz csokival.Azért mondom, hogy megleptem, mert ugye normális esetben az ember kap ajándékot, ha születésnapja van.Ebben az esetben viszont a szülinapi ajándéka a Boglári kiruccanás volt.Úgyhogy duplán örült.Főleg hogy a garbó a szíve csücske (Ezúton is köszönet kedves barátosnémnek, L-nek, lévén hogy ő segített rálelni a csodálatos darabra). Most pedig újra futok egy kört egyik (még) meg nem valósított álmommal :) 2005. október 9., vasárnap
A mélyentisztelt publikum legkisebb örömére, újra itt vagyok és minimum fél óra erejéig aktív blogtevékenységet fogok folytatni!Meg se próbálom felidézni mi történt velem az elmúlt 3 (?) hét alatt amíg nem írtam, viszont kiragadok meghatározó pillanatokat.Ilyen volt például a múlt hét pár mozzanata.Ezeket az eseményeket leginkább káosz történéseknek nevezném el, lévén hogy amihez nyúltam, nem maradt egyben.Történt így, hogy Lauráéktól kapott - kedvenc asztali lámpán darabjaira hulott szét, mikor egy kecses mozdulattal felrúgtam.Másnap történt pedig, hogy aktuális telefonomon áthajtott egy kamion.Az esetet nem részletezném, legyen elég annyi hogy kínosan nagy idióta vagyok :D A héten háromszor voltam telefont intézni, s itt folytatódik a "Hogyan legyünk meg ennél is hülyébbek" szaktanfolyam.Ugyanis első alkalommal egyáltalán nem vittem magammal közüzemi számlát.Ekkora másfél óra után derült ki, hogy itt ma nem lesz semmi.Aztán másodszor két óra után derült ki az, hogy amit vittem, nem elég.Ekkor úgydöntöttem hogy a kurva anyját a westend összes vodafoneos alkalmazottjának.Nem azért mert én vagyok a hülye, hanem azért mert iszonyatmód lekezelőek és flegmák.Tegnap előtt tehát leugrottam kedvenc plázámba, a Camponába.Cirka 2 óra alatt sikerült elintézni a dolgot, hitelbírálattal mindennel együtt.És még az eladólány is kedves volt.Köszönöm szépen ezúton is.Ha nemlenne barátnőm elhívtam volna randizni, amire valószínűleg örömmel mondott volna igent.Miért?Mert jó vagyok :D Ja meg mostmár van menő telefonom..pff!Egyébként tényleg!Mert most először olyan telefon van a tulajdonomban, amilyet mindigis akartam.Szóval akinek nem tetszik, az ne olvassa.Meg egyébkéntis, most beteg vagyok és erősen frusztrált.Viszont az előbb kajáltam tepsis csirkét, úgyhogy most teli a pocak :) Kedvesem meg hostesskedik.Egészen este 7-ig.Tegnap is hulla volt, ma is az lesz.Hurrá! Megyek és bedőlök az ágyba.Döntöm magamba a forró teát és a drogokat tabletta formájában. 2005. szeptember 17., szombat
A szokásos szombat esti ... Futom az idióta köreimet minden alkalommal mikor lehetőség lenne mozdulni valamerre.Kedvesem otthon van.Nem találtam ma délután a legjobb kedvében, sőt mondhatni most épp 'minden rossz' hangulata van.Vajon miért, de ez a hangulat csöppet ragadós, főleg hogy rólunk van szó.Két olyan emberről akik hihetetlen mód hatással vannak egymás hangulatára.Ez jó és rossz is.Mikor feltudjuk vidítani a másikat, akkor nagyon jó.Mikor lehúzzuk a másikat, na akkor kevésbé jó.Most nincs buli hangulatom, pedig tudom hogy szükségem lenne lazítani egy nagyot, leengedni a fáradt olajat.De hogy a picsába bulizzak, mikor tudom hogy kedvesemnek nyomja az édes drága pici szívét valami?Persze hogy legszívesebben ott teremnék és jókedvre deríteném.Lelkiismeretfurdalásom lenne ha elmennék bulizni.Nem ő kelti bennem, megcsinálom én magamnak ... Szóval most nem tudom mi legyen.Utálom azokat a szombatokat amikor nincs itt!!! 2005. szeptember 15., csütörtök
Mostanában semmi - olyan - nem történik velem amit le lehetne jegyezni.Nem, igazából nem ez a probléma, hanem a belőlem hiányzó írói véna.Vannak azok az emberek akik tudják magukról hogy nem tudnak írni., mégis írnak.Kitalálnak valamit amivel megnyugatják a lelküket.'Á én úgyis csak magamnak írok' ; 'Kitérdekel, úgyse fogja senki elolvasni'.Én az a fajta vagyok aki tudja magáról, hogy nem tud rendesen megfogalmazni mondatokat.Vagy túl rövidre sikerülnek, vagy mire a végére érnek, értelmetlenné válnak.Hogy jön ez az egész?Kezdem valahol ott, hogy mostanában ugye nem sokat volt időm leülni ide.Sőt, leginkább semmihez se volt időm, de ez most nem mellékes.Szóval, gondolkoztam ezen az időhiány kontra blog problémán, s arra jutottam, az én blogom a lehető legsablonosabb, legsekélyebb, s a lehető legkevésbé érdekesebb/szórakoztatóbb blog, amit valaha ember megszerkesztett.Majdnem minden blogban találhat valamit az olvasó ami esetleg megfogja, aztán - jobb esetben - időről időre visszatérve azt tapasztalhatja, kedves blogja azt nyújtja amit 'vár' tőle. Ez a blog nem nyújt semmit, s nem vigasztal a tudat, hogy kevesen olvassák.Mert igenis azért (is) publikáltam, hogy olvassák és reagáljanak rá.Nem, nem akarok világot megváltani, csupán apró reakciókat kiváltani azokból akik véletlenül idetalálnak.A probléma gyökere valahol errefelé bujdosik.Ha bármi olyasmit lehetne olvasni, az emberek biztosan reagálnának rá. Lehet hogy feladom, nem nagyon látom már értelét ennek.Meg úgy mindennek mostanában.Nem, nincs rossz dolgom, minden rendben van a kedvesemmel is, kicsattanok az egészségtől, meg ilyenek.Csak időm nincs, meg 'hangom'.Á nem, tehetségem nincs... 2005. szeptember 11., vasárnap
Alvászóna. Késő délutánig itt volt cicc.Bekísértem a városba, aztán visszasiettem ide.A buszon még tanultam is!:) Igazából nem ez az érdekes, hanem az hogy már most rettenetesen hiányzik.Az előbb fel is hívtam és hasonlóan érez ő is.Eljutottunk arra a szintre, hogy nem tudunk meglenni egymás nélkül egy percig sem rendesen. Hmm, szeretni naonjó!:) |